Talán el kéne mesélnem, mivel is foglalkozom. Na ez nem egyszerű, mert egy nagy csomó dologgal, bár ezzel nyilván nem vagyok egyedül. Huszonhat éves egyetemista vagyok, immár kilenc éve a pesti Közgáz sorait gyengítem. Már önmagában az is teljesítmény, hogy ennyi idő alatt ez a harmadik egyetem, ahova járok, pedig végig közgázos voltam. Az integráció jó. Mondjuk nem értem miért jó nekem, ha a kertészekkel egy intézményben végzek, de ez még úgyis odébb van, talán majd akkor rájövök. Eddig is valahogy úgy gondoltam, sokkal inkább vagyok kollégista, mint egyetemista.
Persze dolgozom is. Kipróbáltam már magam egy nagy csomó mindenben: egyebek mellett adtam hiteltanácsot, könyvelőként is dolgoztam – ja kérem, ez lenne a szakmám – és klubbot is vezettem. Ez utóbbi tök jól hangzana, ha a befektető komolyan veszi saját magát és üzletét, ennek hiányában viszont a „szarból várat építeni” kényszerében gyakorlatilag gondnoka voltam a helynek. Persze ez akkor sem hervasztott le igazán: amellett, hogy megtanultam vízvezetéket és villanyt szerelni, gipszkartonozni, asztalosként bútort építeni és sok mást, folyton zene vett körül. Na és eladósodtam, mert a főnök úr elfelejtett fizetni.
Szeptember óta pedig egy kulturális havilapnál dolgozom. Innen a blogom neve is.
